Lovas versek

Lovas mondókák, lovas idézetek és a lovas közmondások mellől nem hiányozhatnak a lovas versek sem, ime…

Lovas versek gyűjteménye

Aranyosi Ervin: Befog-ad-tál

Befogadtál életedbe,
ezt hálásan köszönöm.
Ellátsz engem élelemmel,
ami szintén nagy öröm.
Közös asztal, közös evés,
közös program, csuda jó!
Ám ne gondold, hogy érdekből
szeret téged ez a ló!

Nemes Nagy Ágnes: A lovak és az angyalok (részlet)

Mert végül semmisem marad,
csak az angyalok s a lovak.

Csak állnak lent az udvaron,
az angyalok meg a szobámban;
csellengnek néha szinte százan –
egy lény mit is tesz önmagában?
Feldobrokol, s ismét megáll,
vagy szárnyát csattogtatja olykor,
mint egy szellőzködő madár.
Csak állnak és nincs semmi más,
csak látvány és csak látomás,
csak láb, csak szárny – az út, az ég,
bennük lakik a messzeség –

oly távol vannak, oly közel.
Talán ők már nem hagynak el.

Aranyosi Ervin: Nagy a fejed?

Nagy a fejed, de nem bánom,
ne búsulj hát jó barátom.
Minden lónak pont ilyen nagy,
szeretem, hogy pont ilyen vagy.
Szemeidből jóság árad,
szíved szeretni nem fárad.
Nagy fejedet jó ölelni,
s együtt jó érzésre lelni.
Oly jó a hátadra ülni,
s a világnak úgy örülni!

Ady Endre: Az eltévedt lovas

Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.

Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.

Kisértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a domb-keritéses síkon
Köd-gubában jár a November.

Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.

Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.

Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru útnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.

Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.

Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

Illyés Gyula: Vágta

Naphosszat micsoda vita
a csuklómra kötött
karórám s fölhúzott szívem
dobogása között!

Micsoda vad feleselés
a földi eleven
s a hideg csillag-perc között.
Szorongva figyelem.

Hogy üt s kiált egymásra a
vérünkben lüktető
és az – mely mégsincs nélkülünk –
az öröklét-idő!

Nyomom órámra fülemet,
eremre ujjamat.
Két mén rohan párban, de úgy
hogy egymásba harap.

Versengve egy szekérrel, egy
úton futnak – hova?
Haza? Jó volna tudni, hol
ennek, annak hona!

Rohan a két ló, táncol a
szekér kegyetlenül,
míg – kerekével ég felé –
árokba nem repül.
 

Érdekesség: Szent Márton “lovas” szent volt, legtöbbször lóháton ábrázolták. További Márton napi lovas mondókákat találsz a linkre kattintva.  Márton napi libás mondókáinkat a linkre kattintva találod 🙂