Lovas mondókák
Nem vagyok biztos abban, hogy honnan jön a lovak iránti óriási rajongás, ami megfigyelhető sok kisgyereken már 3 éves kora körül, még akkor is, ha talán sosem látott valódi lovat. Lehetséges, hogy az egész a hintalovon való lovaglással kezdődött? Vagy pedig a kiskori csodálatos élményként megmaradt lovagoltatók az okai, amikor ölünkben vagy térdünkön ülve, átölelve biztonságban önfeledten kacagnak és élvezik a „lovaglást” a lovas mondókák hallatán? Nem tudhatja ezt senki…. Tegyetek egy próbát és meglátjátok!
Lovagoltatók egészen kicsiknek
Gyí paci paripa,
nem messze van Kanizsa,
odaérünk délbe
libapecsenyére!
Gyí paci, gyí te ló,
gyere Ráró, hó-ha-hó!
Hóc hóc katona,
ketten ülünk egy lóra
Abi meg a csikóra!
Fut, szalad a pejkó,
kergeti a Ferkó.
Ne kergesd, te, Ferkó,
elszalad a pejkó!
(Weöres Sándor verse)
Lovas mondókák gyerekeknek lovakról, csikókról
Ess, eső, ess!
Holnap délig ess!
Búza bokrosodjék,
Zab szaporodjék,
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza,
Még annál is hosszabb,
Mint a világ hossza
Csett, Pápára,
Ló hátára,
Bugyrot kötök
A hátára,
Csett, csett, csett
Csudaszép a csikó,
csillagszeme párás,
dibeg-dobog
a patája,
homloka lámpás.
(Buda Ferenc verse)
Esik az eső,
ázik a mező,
haragszik a katona,
mert megázik a lova!
Gyí, te fakó! Gyí, te szürke!
Gyí, két lábam fussatok!
Gyorsan, gyorsan a faluba,
ott kaptok majd abrakot!
Barátkozás
Én is pisze, te is pisze,
e mondóka csuda jó!
Idedugta a nóziját
kedveskedni ez a ló!
Átölelem busa-fejét,
meleg szeme rám ragyog.
Lóra termett magyar népem,
egyik tagja én vagyok!
(Aranyosi Ervin verse)
Lovas mondókák – csak úgy
Egy szeg miatt a patkó elveszett,
patkó miatt a ló is elveszett,
a ló miatt a huszár elveszett,
huszár miatt a csata elveszett,
a csata miatt az ország elveszett.
Érdekesség: Szent Márton „lovas” szent volt, legtöbbször lóháton ábrázolták. További Márton napi lovas mondókákat találsz a linkre kattintva. Márton napi libás mondókáinkat a linkre kattintva találod 🙂