Legendás lovak és lólények: Az egyszarvú

Az egyszarvú ló vagy unikornis fehér ló-lény gyönyörű spirális szarvval. Az első egyszarvúakról szóló mesék az ókori keletről származtak, a negyedik századból, bár korábban, a bronzkori Indus-völgyi civilizáció pecsétjein egy szarvasmarha típusú egyszarvút ábrázoltak. A tudósok úgy gondolják, hogy az egyszarvú egy erős „klán vagy kereskedőközösség” jelképe lehetett vagy pedig vallási jelentősége volt.

Az ókori görögök is említik az egyszarvú lovat, de érdekes módon nem a görög mitológiában, hanem inkább a természettudományi írásokban szerepeltek, mivel a görög természettudományi írók meg voltak győződve az egyszarvúak valóságosságáról. Azt gondolták róluk, hogy messzi és számukra egzotikus Indiában élnek az egyszarvú lovak, melyeket nem láttak ugyan, de biztosan léteznek.

A 6. században élt alexandriai kereskedő, Kozmász Indikopleusztész, az etióp király palotájában található négy rézfigura alapján adott leírást az egyszarvúról: „Ezt a vadállatot lehetetlen élve elfogni és minden ereje a szarvában rejlik. Amikor üldözve találja magát és az elfogás veszélye fenyegeti, leveti magát egy szakadékból, és zuhanás közben olyan ügyesen fordul, hogy minden ütést a szarvára kap, és így épségben megmenekül”

A Biblia is leír egy állatot, a re’em-et, amelyet egyszarvúként fordítottak le.

A korai európaiaknak is voltak meséik egyszarvúakról, amelyek kecskeszerű, színes szarvú, patások voltak és mágikus erővel bírtak. A reneszánsz világában aztán az egyszarvú rendkívül vad, megszelídíthetetlen erdei lényként szerepelt, a tisztaság és a kegyelem szimbólumaként. Mágikus ereje a szarvában rejlett, mellyel ihatóvá varázsolta a vizet és betegségeket gyógyított. Leghíresebb ábrázolása a Hölgy és az egyszarvú címen ismert falikárpit sorozat az 1500-as évekből. A gobelinek Flandriában, az akkoriban divatos millefleur hímzési stílusban (ez annyit tesz, hogy a gobelinek valósággal virágba borulnak) készültek, de hogy pontosan milyen mondanivalóval ábrázolják a hölgyet és az egyszavút a csodás környezetben, az mindmáig rejtély. Vallási jelentését az alábbi elmélet magyarázza:

A középkori bestiárium elődje, a késő ókorban összeállított, Physiologus (Φυσιολόγος) néven ismert mű népszerűsített egy bonyolult allegóriát, amelyben a megtestesülést egy (Szűz Máriát jelképező) szűz által csapdába ejtett egyszarvú jelképezte. Amint az egyszarvú meglátja a nőt, az ölébe hajtja a fejét és megszelídül. Az egyszarvúak vadászatának egyik hagyományos módszere tehát a szűz általi csapdába ejtés volt. Leonardo da Vinci egyik jegyzetfüzetében ezt írta: „Az egyszarvú, mértéktelensége miatt és mivel nem tudja, hogyan uralkodjon magán, a szép leányok iránti szeretet miatt elfelejti vadságát és vadságát; és félretéve minden félelmet, odamegy egy ülő leányhoz, és az ölében alszik el, és így a vadászok elkapják„

Más nézőpont szerint az egyszarvú megváltót jelképezi, a megnyíló és befogadó szeretet szimbóluma.

Érdekesség, hogy az 1600-as évek elején csillagképet is neveztek el róla, az Egyszarvú csillagkép (Monoceros), halvány csillagkép, a Tejúton helyezkedik el. Magyarországról is látható a téli hónapokban.

A Skót legendáriumban az egyszarvú Skócia szimbólumaként ismert: az egyszarvút az oroszlán természetes ellenségének tartották – ezt a szimbólumot az angol királyi család már mintegy száz évvel korábban átvette. Két egyszarvú támogatta a skót király és Rothesay herceg királyi címerét, és Anglia és Skócia 1707-es egyesülése óta az Egyesült Királyság királyi címerét egy angol oroszlán mellett egy egyszarvú is támogatja. A 15. és 16. században Skóciában egyszarvú és fél-egyszarvú néven ismert aranyérméket használtak, mindkettőnek az előlapján egyszarvú látható.

A humanizmus térhódításával aztán az egyszarvú ortodoxabb világi jelentést is kapott: a tiszta szerelem és a hűséges házasság jelképe lett.

Az egyszarvú továbbra is helyet foglal el a pop kultúrában. Gyakran használják a fantázia vagy a ritkaság szimbólumaként. A 21. század elejére az unikornisok a queer ikonokká váltak, a szivárványos zászló után a második helyre szorultak a queerness jelképeként, az egyediség, mágikus minőség, megfoghatatlanság és a nemi folyékonyság kifejezőjeként, érdekes párhuzamot mutatva meg, hiszen az ősi mítoszokban az unikornist férfiként ábrázolják, míg a modern korban női lényként ábrázolják.